365 NAP DORCI, A “DDD”

Ezzel harangoztam be a daily dorci doodle projektemet 2016 végén:

“Örömmel jelentem, hogy január 1-től újabb fába is belevágom a kis fejszémet :) Sokan tudjátok, hogy grafikus vagyok, a ruhakészítésen kívül, bár jobban illik rám a kiadványszerkesztő elnevezés, ugyanis én nem tudok jól rajzolni. Illetve le tudok rajzolni valamit, amit elém tesznek :), de fantáziából nem igazán megy, és szeretnék ezen változtatni, szeretnék megtanulni rajzolni (ceruzával is, digitálisan is), a rajzolásban felszabadítani a képzeletemet, mert a rajzban igenis bármi “megtörténhet”.
A terv az, hogy egy éven keresztül minden egyes nap rajzolok, mégpedig saját magamat, a kislány Dorci logómban megtestesülve, az aznap velem történt eseményekből, a gondolataimból inspirálódva. Nem készülök fel előre, nem rajzolok előre, az lesz, ami aznap magától érkezik a fejembe, a kezembe, és fontos, hogy még éjfél előtt posztoljam, bármi van, bárhol vagyok :)
És most jön a csavar :) mindezt úgy fogom kivitelezni, hogy a kutyám, Petya szemszögéből nézve, az ő gondolatain keresztül nézem meg magam és úgy rajzolom le, úgy írok hozzá szöveget is, adott esetben :)
Egy önismereti rajzolás lesz ez kéremszépen, és remélem, követtek majd engem ezen az úton is, ezzel ti is megismerhettek egy kicsit jobban.
Nagyon hosszú idő egy év, nem tudom, hol leszek egy év múlva, nem tudom, hogy 365 napig bírni fogom-e ezt minden egyes nap, de megpróbálom, tartsatok velem! ;) Én már alig várom a január 1-jét, hogy végre elkezdhessem :) “

És hogy mit gondolok erről 1 év után?

Rajzolni nem tanultam meg :) De erre már kb. az év felénél rájöttem, hogy ezen a téren nem sokat fogok fejlődni, el is engedtem, nem kell nekem mindenhez érteni. Megpróbáltam digitálisan, digitálisan fotóra rajzolva, ceruzával papírra, sőt, egyszer még festettem is. Leginkább a ceruzás rajzolás jött be, az a leggyorsabb, és végülis ki lehet radírozni, lehet alakítani. Ha úgy gondoltam, hogy kész van, akkor áthúztam filccel és kiszíneztem. A digitális rajzokkal főleg az elején próbálkoztam, amikor még úgy gondoltam, hogy hajlandó vagyok erre naponta több órát is fordítani (a rajztanulás érdekében), de hamar kiderült, hogy erre nekem nincs időm, nem haladok a többi dolgaimmal, munkáimmal. Úgyhogy vissza a ceruzához, vagy még gyors megoldás volt a fotóra rajzolás is.

Az, hogy a napomból inspirálódva rajzoljak, és ne is gondolkodjak rajta előre, az ment, többé kevésbé :) Általában este rajzoltam, sokszor már délután tudtam, hogy mit fogok rajzolni de volt, mikor még este sem tudtam, akkor egy kisebb hiszti és elkeseredés után valahogy csak kitaláltam valamit, vagy Marci súgott :) Szinte minden nap történt valami megrajzolandó, általában több is :) akkor azt választottam, amit le tudok rajzolni.

A szövegírás sem mindig ment könnyen, nagyon hangulatfüggő, és hát nekem sincs mindig jó kedvem. De nem is volt célom, hogy ez a projekt csak a vidámságról szóljon, azt szerettem volna, hogy a hétköznapi valóság legyen, akkor is, ha az szomorú vagy ha unalmas.

Nehezítés volt még az is, hogy angolra is lefordítottam minden szöveget, ami nekem nem ment könnyen, talán nehezebb volt és időigényesebb mint maga a rajz. De erre is szívesen szántam az időt, mert örültem volna ha ezáltal jobban megtanulok angolul. Hát, nem nagyon sikerült :)

Önismeret, önbizalom… ez volt a legnagyobb motivációm. Rengeteget tanultam magamról, azt hiszem, ez az egy pont, amiben fejlődtem valamit :) És rengeteget kaptam tőletek, akik minden nap néztétek, vártátok. Megmutattátok nekem, hogy egy szerethető “karakter” vagyok, a Petya meg pláne :D, bár ezt eddig is tudtuk. Hasznos volt egy olyan valaki szemszögéből néznem saját magamra, aki elfogad úgy ahogy vagyok, ha jó kedvem van, ha nem, és akinek csak a jelen pillanat létezik.

Fogalmam sincs, hogy szám szerint hányan követtétek a ddd-t napi szinten, időközben kiderült, hogy sokkal többen, mint ahányan lájkoljátok. Néha egy-egy társaságban szembesültem azzal, hogy egy ismeretlen vagy egy ismerős odajön hozzám, és örömmel meséli, hogy ő minden nap nézi a ddd-t. És a családtagjaim is, a szüleim is (akik nem valami mélymerülő internetbúvárok) nézték minden este, vagy reggel. Nagyon megható ez számomra.

Amikor eldöntöttem, hogy ezt fogom csinálni 2017-ben, még egyedülálló voltam, és egy kutyám volt, a Petya. Január 1-jén kezdtem rajzolni és január 2-án találkoztam Marcival, aki a társam lett. Neki egy Petra nevű kutyája van (ez sem lehet véletlen), illetve mostmár ketten vagyunk és van két kutyánk :) Ők elég hamar megjelentek a rajzokon is, mert életem részéve váltak. Általuk még eseménydúsabbá vált a “ddd”, és szerintem viccesebbé is, mert hát ez a két kutya…na szerintem róluk egy külön daily doodle kellene, egy ppdd :) Egyébként az elején a hirtelen magánéleti történések miatt nagy dilemmában voltam, hogy ezt hogy hozzam nyilvánosságra, mikor?, vagy ha nem hozom, akkor hogy zárjam ki a ddd-ből, hiszen ez történik velem. De aztán ezen túllendültem, és utána már simán kitálaltam az életemet :)

Marcinak pedig ezúton is köszönöm, hogy átlendített a holtpontokon. Mert bizony voltak holtpontok :) Volt, amikor úgy éreztem, semmi értelme ennek az egésznek, nem is nézi kb. senki, nem is érdekes, nem is tudok rajzolni, minek ez az egész stb. Főleg az elején éreztem ilyesmit, a második héten, meg kb az első 3 hónapban néhány hetente, de utána is voltak még kis mélypontok. De Marci nem hagyta, hogy feladjam, mindig elmondta, hogy “elhatároztad, hogy végigcsinálod, ezt vállaltad, hát akkor csináld végig”. És ha nagyon el voltam kenődve, akkor segített az angol fordításban is, vagy ötleteket adott, hogy mit rajzoljak. Az egyik kedvenc rajzom (nagyon sok van), amit úgymond neki csináltam, és az ő kocsmájában, a MAG Pub-ban “játszódik”, ezt 3 óra hosszáig rajzoltam :)

daily dorci doodle – #17 – MAG
Amíg én a hűvös kis lakásban szundiztam, Dorci egy nagyon klassz helyen kávézgatott, a MAGban. Van wifi, áram, jó kávé, tea, sör, bor, feles, jó zene, könyvek, darts, csocsó, szeretet és Marci :) Ráadásul a kutyákat is szívesen látják, már én is jártam ott, és nagyon jól éreztem magam, remélem, Dorci elvisz még oda. Nézzétek meg ti is, és higgyetek a saját szemeteknek :) – Petya

A posztolás és az internetelérés sem volt mindig megoldott. Nagyon sokszor voltunk kirándulni, belföldön is, külföldön is, a telefonom nem egy csúcsgép, laptopot meg nem szoktam vinni a kirándulásokra, valahol internet is alig volt, úgy vadásztam a jeleket :), de valahogy mindig megoldottam, megoldottuk. Sajnos nem mindig sikerült éjfél előtt posztolni, de remélem megbocsátjátok ezt nekem, reggelre mindig ott volt az előző napi rajz :) Sőt, volt benne 2 hét Thaiföld is, ahol 6 órával később van, úgyhogy még ez is megkeverte a dolgokat.

Hogy lesz-e folytatás?

Tudom, hogy sokan szeretnétek, de én most nem :) Talán néha ha úgy érzem, hogy valami rajzolni való történik velem, és kedvem is van hozzá, akkor nem állok ellen magamnak. Egyébként most még eléggé hiányzik is. Örülök, hogy nem kell ezzel foglalkoznom esténként, és tudom másra fordítani ezt a visszanyert időt, de azért hiányzik, mert szokássá vált. És napközben egy csomó vicces momentum van, és akkor mindig eszembe jut, hogy ez lehetne a “mai rajz” :) Ez egyébként egy tök jó dolog, hogy kicsit így beidegződött az, hogy figyeljek az apró csodákra és észreveszem őket.

És hogy később mit kezdek ezekkel a rajzokkal? Leginkább nézegetni és olvasgatni fogom, nagyon jó kis napló lett belőle :) De a Petya-mintás anyagon is elgondolkodom, ezt is csak viccnek szántam, de kiderült, hogy volna rá igény :) Ennek kapcsán még lehet, hogy lesznek ötleteim.

Az összes rajz itt tekinthető meg: daily dorci doodle – 2017

Köszönöm, hogy néztétek, olvastátok, lájkoltátok, vagy személyesen adtatok visszajelzést. Nélkületek nem biztos, hogy végig csináltam volna, pedig magamnak találtam ki ezt a kihívást, de semmi értelme nem lett volna, ha nem oszthatom meg másokkal. Örülök, hogy sokaknak hozzátehettem egy kis pluszt a hétköznapjaihoz és ezáltal én is nagyon sokat kaptam tőletek és magamtól :).

ddd.